A fajta története

Az 1900-as évek vége felé tűnt fel a magyar pásztorok oldalán a puli és a pumi mellett ez az álló fülű terelőkutya, a mudi, fürge, értelmes, jól dolgozó ebként. A fajta tenyésztését a balassagyarmati múzeum igazgatója, phd Fényes Dezső1 kezdte el az 1930-as években. Ő írta le először a mudit. Ezután az ország különböző részein próbálkoztak az "új fajta" tenyésztésével - elszigetelten és több-kevesebb sikerrel.

(Szinák-Veress: Kutyakalauz c. könyve alapján)

1 a könyvben Fényes Elek neve szerepel

Története

Már 1773-ban Buffon is leírt egy mudi jellegű pásztorkutyát, majd Pethe Ferenc 1815-ben a Természet Históriájában, Méhely Lajos 1902-ben és Herman Ottó 1912-ben kiadott munkájában. Ennek ellenére a mudi szervezett tenyésztése a legkésőbb indult meg a magyar fajták közül. Sokáig nem is különböztették meg a pumitól és a pulitól, a források sokszor így is említették. Hosszú ideig tartotta magát az a téves nézet is, hogy a mudi a pumi és a puli kereszteződéséből jött létre, pedig egyikre sem hasonlít. Míg "a puli az puli", a pumi pedig terrier jellegű ősökkel dicsekedhet, addig a mudi spicc jellegű kutyákból alakult ki két-háromszáz évvel ezelőtt. A fajta céltudatos tenyésztése Fényes Dezső balassagyarmati múzeumigazgató nevéhez fűződik, aki néprajzi gyűjtőútjai során vásárolt néhány ragyogó szőrű, felálló fülű, igen értelmes és tanulékony egyedet az akkor még nem ismert fajtából. Tenyészteni kezdte őket, majd 1936-ban a tenyészállatvásáron bemutatta az általa tenyésztett kutyákat és benyújtotta a fajta első standardját. A bizottság elfogadta a leírást és a "mudi" fajtanevet, amely valószínűleg Tóth Mihály bugaci számadó juhász Mudi nevű kutyájától származik (addig hajtókutyaként emlegették).

A II.világháború végére szinte teljesen kipusztult a fajta, feltámasztása a semmiből kezdődött újra néhány B törzskönyves kutyával. 1963-ból származik az újabb standardja,amelyet Balássy Zoltán alkotott meg és az FCI is elfogadta. Az egyes számú törzskönyv tulajdonosa egy Rigó nevű szuka lett. A fajta törzskönyve ma is nyitott, hiszen időről időre kerülnek elő eddig nem ismert típusos egyedek. Sokáig a fajta fenntartása volt a cél, hiszen a mudit érthetetlen közöny vette körül, s csak néhány fanatikus mudirajongónak köszönhető, hogy a fajta fennmaradt számos jó tulajdonságával egyetemben. Ma már a jövő biztosítottnak látszik. Ugyan Magyarországon még sokan ma sem tudják, milyen egy mudi, de a természetrajongó skandináv népek, elsősorban a finnek felfedezték a fajtában rejlő pozitív tulajdonságokat, a természetességét, betegségekkel szembeni ellenálló képességét és nem utolsó sorban hihetetlen intelligenciáját.

Jelleme és külleme

A mudi - főleg a különféle, régóta kitenyésztett fajtákkal összevetve - első pillantásra egyszerű küllemű keveréknek tűnhet. Tulajdonképpen bármely színben előfordulhat, de a standard nem ismer el minden színváltozatot. A leggyakoribb a fekete szín, van barna, fehér, fakó és hamvas (kékes árnyalatban játszó), de sokak szerint a legszebb, legkülönlegesebb színváltozat cifra, a szürke alapon feketével spriccelt, amely Fényes Dezső szerint a mudi legeredetibb színváltozata. Érdekesség, hogy cifra-cifra párosítás nem ajánlott, a megszületendő kölykök igen gyakran betegek, de ez így van más merlegént hordozó fajtáknál is. Mivel a mudi eredeti munkája juhászokhoz, pásztorokhoz kötötte, és feladat nem utolsó sorban a szürkemarhák nagy bátorságot igénylő terelése volt, az esztétikai érték sokadlagos kérdés volt. Szolgálatkész, munkabíró és igénytelen kutyára volt szükség, a mudi pedig tökéletesen megfelel ezeknek a követelményeknek. Ezenkívül hosszú életű, intelligens, tanulékony, akinek a gazdája az istene, és egyetlen szempillantásból ért. A terelőversenyeken ma is kiemelkedő eredményeket ér el, de vaddisznós vadászatokon is használják, mint hajtókutyát.

Ma már nem csak pásztorkodó emberek mellett él, hanem bizonyított, mint házörző: sokkal kevésbé csahos, mint a puli vagy a pumi, de mindenre van szeme. A dog dancing és agility sport rajongói is felfedezték mozgékonysága, értelmessége és könnyen képezhetősége okán. Kitartásuk, kitűnő szimatuk miatt a katasztrófakutyák között is feltűnt néhány példányuk. Az sem fog csalódni, aki városi kutyának szeretné: nagyfokú alkalmazkodóképessége, kis termete a lakásban tartást is lehetővé teszi. Ha naponta gondoskodunk arról, hogy mozogjon, lerohanja fölös energiáit, tulajdonképpen nagyon könnyű együtt élni vele.

http://gulakuti.fw.hu/amudirol.html