Kistestű pásztorkutyáink a terelés nagymesterei. Közepes és kis termetüknél fogva nagyon mozgékonyak, képesek pillanatok alatt a nyáj megfelelő oldalánál - végénél lenni, a nyájról elszakadt birkát visszaterelni a többihez vagy épp csak körbeszaladni a falkát. Egy jó kutya akár két ember munkáját is el tudja végezni megfelelő irányítás mellett egy nagyobb nyájnál. Elengedhetetlenek az olyan munkáknál, mint a szorítón való áthajtás fürdetéskor vagy fejéskor, állatorvosi vizsgálatok alkalmával, a nyáj "összehajtása" új állomány nyájba helyezésekor, a nyáj kísérése, noszogatása, amikor csak kell (úton, hídon való áthaladás), hodályba ki és betereléskor.

Magyarországon még mindig sok pumi és mudi, illetve rájuk emlékeztető kutya dolgozik a juhászatokban. Ezek nagy része nem törzskönyvezett, farkuk többnyire hiányzik. A juhászok számára a farok nélküli kutya értékesebb (nem boglyasodik össze a farkán a szőr, ami akadályozná a munkában), így a farokkal születő kutyáknak lecsapják a farkát - bár sok mudi születik farok nélkül. A nagyobb szőrő kutyákat májusban, birkanyíráskor szintén nyírják, így egész nyáron "kopaszon" szaladgálnak, míg őszre ki nem nő a szőrük. Ez leginkább a pumis - pulis juhászatokra jellemző, a mudik eleve rövidebb szőrük miatt ettől többnyire megmenekülnek.

A kutyákat a juhászok maguk tenyésztik, egymás között cserélgetik még ma is másik kutyáért, kolompért, birkáért, vagy ajándékba adják. A juhászok ismerik egymás kutyáit és "tervszerően" tenyésztenek: a legjobban dolgozó kutyákat veszik tenyésztésbe, az alkalmatlan kölyköket selejtezik. Sokszor a felnőtt kutyák közül is "kivágják" a rosszul dolgozókat: amelyik töri a jószágot, engedetlen, lusta vagy figyelmetlen.

A kiskutyák a nyáj mellett nőnek fel, anyjuktól, idősebb társaiktól tanulják el a terelés csínját-bínját, a parancsszavak értelmét. Maga a terelési ösztön azonban születésüktől fogva megvan bennük. A juhászatból kiszakadt, városi kedvencnek elkerülő kutya is mutatja ezt az ösztönt: van, aki az autókon éli ki magát, másik valamelyik nagytestő fajtársát terelgeti és van, aki a család gyerekeit tartja egy kupacban.

A mai modern világban sem szabad, hogy eltőnjön ezekből a kutyákból a terelőösztön. Sajnos, egyre több kitőnő küllemő puli "felejti el" ezen képességeit és mutat érdektelenséget az élő állat iránt. A mai törzskönyvezett kutyák gazdáinak is megadatott a lehetőség, hogy felmérje, kutyájában élnek-e még eredeti munkájához szükséges ösztönök. Erre találták ki a Terelőösztön - Próbákat, ahol kutya és gazdája találkozik nyájjal és szakavatott bíró bírálja el, a mozgássor, amit a kutya produkál, az a játék, a vadászat vagy a terelés motívumaiból tevődik-e össze. A terelő kutyát érdekli a jószág mozgása, azt igyekszik keríteni, körbefutni magától, a leszakadt állatot visszatereli a többihez. Nem töri és nem sebzi véresre őket, de határozottan kezeli "partnerét". A vadászó kutya ezzel szemben hajkurássza a nyájat, igyekszik felbomlasztani a kötelékeket és a laza csoportból azután kiválaszt egyet és azt őzi, hajtja. Gyakran felsebzi az állatot és egyértelmően agresszíven viselkedik a nyájjal szemben, "tiszteletlenül" bánik a falkával. A játszó kutya játszik: lehasalva hívja a "nagy, bégető kutyákat" vagy körbeugrálja őket, lelkesen csahol. Ebből a formából egy idő után akár terelés is lehet, de a vadászó kutyák nem felelnek meg egyáltalán az ösztönpróbán.

A mudik egészen másként dolgoznak, mint a colliek. Amíg a collie "szemmel hajt", lassan, macskaszerően lopakodva, addig a mudi csaholva rohangál vagy kocogva kíséri a nyájat. Munkában villámgyors, repül a fő felett, vagy már vágtában ugatva, vagy csak akkor, amikor eléri a nyájat. Kutyáját ismerő juhásznak és figyelmes, gazdáját hőséggel követő kutyának kell lennie annak, aki ekkora sebesség és tőz mellett képes normálisan dolgozni úgy, hogy a nyáj mindig ott legyen, ahol kell, nem közelebb vagy távolabb, és nem lassabban vagy gyorsabban haladva előre, mint ami a juhász szerint a megfelelő. Sokszor a kutyának magának kell eldöntenie, mi a helyes, melyik irányba kell mozdulnia, milyen sebességgel kell hajtania hogy a gazdájának megfelelő legyen. ezek a kutyák gondolkodnak és számolnak. a birka és a gazda ismerete, valamint szemmérték alapján döntenek. És nagyon ritkán tévednek!

Ma az aktívan dolgozó kutyák mellett a "kiállítási" egyedek is bemutathatják tehetségüket és munkaszeretetüket az Amatőr Terelőversenyeken. Ezek a versenyek egyre népszerőbbek, pulisok, pumisok, mudisok és angol pásztorkutyások győlnek össze, hogy a karámban kialakított pályán tegyenek próbát és teljesítsék az eléjük kerülő akadályokat. Sok kutya - vezető páros itt forr össze igazán és nagyon sok kutya egész egyszerően boldog és kiegyensúlyozottabb lesz az aktív terelő edzéstől és a versenyekről, hisz itt van elemében, a fajtát erre találták ki. Sok gazda itt tanul meg igazán bízni a kutyájában és hinni képességeiben, elfogadni őt teljesen olyannak, amilyen. Adjunk lehetőséget kedvenc fajtánknak, hogy néha találkozzon birkával, marhával, esetleg más lábasjószággal és ne féltsük őt az ilyen találkozásoktól. Új oldaláról fogjuk megismerni és a kutya - gazda sokkal szorosabb partnerkapcsolattá mélyül, mint addig. egyet azonban ne felejtsünk el: csak alapjaiban fegyelmezett, azonnal behívható, megállítható, első parancsra helyben maradó kutyával menjünk a nyáj közelébe!